Testsemlegesség: mi az alternatív válasz a test pozitivitására?
Az elmúlt években a közösségi hálózatok és a web termékeny talajt jelentettek az alternatív ötletek megszületéséhez, a szépség és az esztétikai világ vonatkozásában is. Egy olyan mozgalom, amely sok sikert aratott test pozitívcélja, hogy ösztönözze az egyes testületek megbecsülését azáltal, hogy szembe megy a társadalom által folyamatosan kínált elképzelésekkel. Azonban a közelmúltban egy másik koncepció is pozitív véleményeket kapott, nevezetesen az a test semlegessége.
Nézzük meg, miről is van szó, és miért, különböző szempontok alapján miért derül ki Anne Poirer gondolata a testpozitivitás győztes válaszának.
Mi a test semlegessége?
Amit mozgásként definiálhatnánk a test semlegessége Anne Poirer gondolatából született. A life coach 2015 -ben kezdte el bemutatni az ezzel kapcsolatos elképzeléseit, számos workshopon és konferencián keresztül. A test semlegességének középpontjában nem a test esztétikai szempontból történő értékelése áll, hanem semlegessége. Valójában a testet csak létfontosságú funkciói miatt veszik figyelembe, így mentesül a szépség minden olyan kánonjától, amelyet általában annak elemzésére használnak. Ily módon a méret, forma, bőrtípus és hasonlók fogalma elvész, mert semleges látás van érvényben.
Rövid idő alatt a test semlegessége sok támogatást kapott, még a hírességek világában is. Például a brit színésznő, Jameela Jamila, aki figyelemfelkeltő kampányt folytat a témában közösségi bejegyzések és podcastok útján. Mérlek. Vele együtt Taylor Swift neve is kiemelkedik. Az amerikai popsztár elárulta, hogy a The Guardiannek adott interjújában azért fogadta el a fizikai semlegesség fogalmát, mert sokszor maga is megalázottnak érezte magát, amikor nőként a testét ítéli meg, és nem tehetsége vagy karrierje alapján.
A test semlegessége vs testpozitivitás
De mi a különbség a test semlegessége és a testpozitivitás fogalma között? A valóságban a két mozdulat kiinduló feltételezései hasonlóak voltak, de idővel a test pozitív gondolkodása sodródott, ami mély törést hozott a kettő között. De menjünk sorban.
A test pozitív gondolata azzal a szándékkal született, hogy szeretni kell a testét, tekintet nélkül arra, hogyan néz ki. Olyan Instagram -bejegyzések és médiaképek vesznek körül bennünket, ahol csak tökéletes, tónusú és karcsú testeket látunk. Az évek óta közvetített üzenet a "vékony egyenlő a szép", míg a "kövér a csúnya szinonimája". Innen erednek olyan témák, mint a test megszégyenítése vagy a önutálat. Minderre válaszként született meg a testpozitivitás. Elősegíti a bőr különböző típusainak és színének "bármilyen méretű, fizikai formájú, többé -kevésbé hatékony befogadását", és még a "nemi folyadék" elfogadásáról is beszélt.
Az utóbbi években azonban a testpozitivitás elsősorban a "szépségre és súlyra összpontosított, és marketingstratégiává vált. Valójában a legtöbb ember ezt a fogalmat olyan kifejezésekkel társítja, mint:"Szeretem a testemet, még ha nem is tökéletes"és itt rejlik a legnagyobb korlátja, amelyet később jobban látni fogunk.
Ahogy Anne Poirer maga is kifejti, a test semlegessége eltávolítja a szépség minden kánonját, és nem kényszeríti az embert a test szeretésére. Éppen ellenkezőleg, a középpontba helyezi azt, hogy "eszköznek" tekinti, amely lehetővé teszi számunkra, hogy minden nap cselekedeteket hajtsunk végre, a legkisebbektől és a legapróbbaktól a legfontosabbakig. Például testünknek köszönhetően sétálhatunk a természet közepén, gyermeket tarthatunk a karunkban, sőt élvezhetjük kedvenc ételeinket. Tehát mi változtatja meg a hangsúlyt: eltereli a figyelmet arról, hogy a test hogyan néz ki, és attól a szinte kényszerített elfogadástól, hogy pozitívan látjuk, hogy összpontosítsunk minden olyan dologra, amelyet lehetővé tesz számunkra.
A testpozitivitás határai
Egy olyan világban, ahol a test megszégyenítése és a zsírgyűlölet még mindig túlzottan jelen van, abszurdnak tűnhet a testpozitivitás kudarcáról beszélni. Mindazonáltal, már összefoglalva e filozófia támaszpontját, megpillantottuk, hogy e mozgalom sodródása is megmutatta határait. A legfontosabb kritikákat Rachel Hawley újságíró emelte ki cikkében Nem érzem pozitívan a testemet - és nem is kell. Hawley egy alapvető feltevésből indult ki: Miért van olyan sok ember, mind a férfiak, mind a nők számára kényelmetlen a testük? Ezt a kérdést Andrea Long Chu elmélyítette egy másik megfontolással: miért kell mindenáron testpozitívnak lennie?
„Nem bírom a testpozitivitást, egyáltalán nem. Nekem ez anatéma. Ez moralizálás. Ennek az az oka, hogy nem bírom elviselni, mert úgy érzem, hogy érintett vagyok, mert az azt mondja, hogy az önmagam megvetése, és úgy értem, a sajátom, a tudatosság hiánya. "
Ezért, ha kezdetben a testpozitivitás nem annyira azért született meg, hogy kényszerítsen bennünket arra, hogy elfogadjuk testünket, hanem hogy enyhítse a rá nehezedő társadalmi nyomást, akkor most sok embernek csak egy marketingstratégia tűnik, amely arra ösztönzi, hogy szeressen minden testet „akkor is, ha” nem felel meg a szabványoknak. Közvetlenül e "még akkor is" mögött rejlik az igazi probléma: mindegyik személyes megítélése, és el kell fogadnia önmagát, még akkor is, ha ez nem tetszik neki.
Éppen ellenkezőleg, a test semlegessége lehetővé teszi számunkra, hogy ne legyen testünk szeretete általában, hanem dolgozzunk a személyes látásunkon, hogy valóban jobban érezzük magunkat.
Hogyan valósítsuk meg a testsemlegesség fogalmát
A test semlegességének elfogadása azt jelenti, hogy felborítjuk szokásainkat és a saját látásunkat. Ebben az értelemben Elizabeth Wassenaar, a denveri Eating Recovery Center pszichiátere és orvosi igazgatója azt mondta, hogy egy feltevésből indul ki: képzelje el azt az életet, amelyet szeretne, külső kondicionálás nélkül. Ennek eléréséhez elengedhetetlen, hogy figyelj a tested által küldött üzenetekre, és legyél hálás, ha lehetővé teszi bizonyos műveletek végrehajtását. Például egy fárasztó hegyi séta után helyes, ha szabadnapot veszünk ki, és úgy tápláljuk magunkat, hogy visszanyerjük a jó közérzethez szükséges energiát. Ezzel többé nem esztétikai, hanem létfontosságú funkcióit tekintjük a testünkre.
A testsemlegesség megvalósítása nem azt jelenti, hogy minden tekintetben elfogadjuk a testünket anélkül, hogy változtatni akarnánk rajta: a fontos az, hogy felismerjük, hogy ezek a fizikai változások nem a boldogság elsődleges forrásai, mert csak egybeesik azzal, hogy jól érezzük magunkat és egészségesek vagyunk.